Ha egy gyermek nem tud úgy tanulni, ahogy tanítjuk,
akkor úgy kell tanítanunk, ahogy tanulni tud.
Ignacio „Nacho” Estrada
Ha elakadtál
Életünk során számtalanszor kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor valamiben lemaradunk. Ilyenkor a legrosszabb, ha erről nem veszünk tudomást abban bízva, hogy majd csak megoldódik valahogy. Mire rájövünk, hogy a dolgok nem oldódnak meg maguktól, legtöbbször már túl késő.
Miben nyújtunk segítséget?
- csökkentjük a lemaradás ütemét, majd
- az elveszettnek hitt tudást a felszínre hozzuk, s végül
- felzárkózunk arra a szintre, amit kitűztünk magunknak.
A folyamat
1. Egyszerű méréssel megállapítjuk, mi a kiindulópont.
Erre azért van szükség, hogy lássuk lemaradásod mértékét, mélységét, vagyis azt, mit kell pótolnunk.
2. Együtt megtervezzük és megfogalmazzuk az elérhető célokat.
Fontos a megfelelő, egyénre szabott cél. Ha túl könnyű a feladat, hamar elillan a belső motiváció, ha pedig túl nehéz, borítékolható a kudarcélmény és felzárkóztatás helyett csak növeljük a lemaradást. Tudd, hogy ezt mindig együtt tervezzük meg, s ha szükséges, gyorsítunk, vagy épp ellenkezőleg, hosszabban elidőzünk egy-egy témánál.
3. Közösen megfogalmazzuk, hogy a célok elérése érdekében kinek mi a feladata.
Fontos a feladatok elosztásának tisztázása, hogy a későbbiekben elkerülhető legyen a felelősség hárítása, tologatása, a másikra mutogatás.
4. Konszenzussal kijelölünk egy határidőt.
Közös munkánk meddig tartson? Ez természetesen igen tág keretek közt változtatható, de az egyes résztávokon nagyon fontos a határidők betartása. Viszont csak akkor megyünk tovább, ha már elértünk egy részcélt.
5. Megkezdjük a munkát.
Az első lépés a legnehezebb, tudjuk jól. De azt is, az első nélkül nem lesz második, harmadik…sokadik. Induljunk hát!
